Akit továbbra is érdekel a sorsom, érzéseim, gondolataim, időnkénti "nyavalygásaim", szeretettel várom ITT, EZ AZ ÚJ BLOGOM:-) Csak kattintsatok!...

Köszönöm, hogy olvastok, olvastatok, megértetek, és néha "gatyába ráztok..." Továbbra is írok, mert szükségem van az írásra, azt gondolom.

Mindenkinek minden jót kívánok!!!:-)

Mostanában sokszor nincs kedvem írni blogot. De ha van is éppen, akkor is elveszik.

Nem működik rendesen a házipatika oldala. Már képet sem lehet feltenni. Néha be enged lépni, néha nem. Van úgy, hogy gondol egyet, és miközben írok, kilép, és eltünnek soraim. ez így nem állapot. Már belefáradtam abba, hogy mindig levelet irogassak a H. P.-nek. Azt hiszem, megint arra az elhatározásra jutottam, hogy elköltözöm innen. Aki kötődik hozzám, valamilyen szinten, az úgyis velem tart, megtalál, és olvasni fog. (Remélem, azért vannak egy páran..:))Csupán máshová kell kattintani. Ennyi.

Még nem döntöttem el, hogy hol folytatom, de fogok szólni, időben. Mindenképpen. :)

Tudom, hogy nem csak én vagyok elégedetlen, és más is gondolkodik költözésen.

A hétvégém egyébként jól sikerült. Talán túlságosan is. Úgy megégtem, hogy még most is vörös a bőröm, és baromira fáj. Szóval volt strandolás, foci, esti szalonnasütés. Vidám voltam, semmi másra nem gondoltam. Feltöltődtem a napsugárral. Együtt voltunk, és jól éreztük magunkat. :-)

Bárcsak sokszor össze tudnánk hozni még ilyen napokat. Vagy még ilyenebbet. :-)

Rövid leszek, mert fáradt vagyok. De jelentkezem, ne legyen olyan elárvult a kis blogom..:)

(Meg, hátha hiányzom valakinek..)

Picit tompa az agyam, de jól vagyok. Derűs és magabiztos. A meleg is szépen elárasztott bennünket.

Remélem, még kitart egy jóideig a vidámság bennem. az az igazság, hogy a hullámok csapnak össze a fejünk felett. Nem akarok arra gondolni, hogy egyre rosszabb lesz, mert nem lesz az. Nem lehet az. A bankok hívogatnak, mintha azt hinnék, akkor majd hírtelen előterem a pénz, és mi majd fizetünk. Elcsúsztunk szépen, szó ami szó. De hát ez van. Hm. Már fel sem veszem nekik a telefont.

De nem veszek most tudomást róla, mert attól sem lesz jobb. Inkább nem gondolok rá. És nem beszélek róla. Senkinek. Ha figyelmen kívül hagyjuk a problémákat, akkor azok nincsenek is. Tudom, hogy nem így van, de ezt akarom hinni. És kész.

Tehát, vidám vagyok, akkor is. Azzzzért is.

Most befejezem, mert fájnak a szemeim.

Szép hétvégét kívánok mindenkinek!!! :)

Lelkiismeret

"Hátranéznék, de nincs már idő,

Keservesen zokog most ő,

bánatosan kísért míg élek..

tudom nem bánthat,én mégis félek...

Bármit teszek, úgy fáj, de ezt csak én hallhatom már,

mit tegyek,hogy elfelejtsem őt..

A szánakozó,zokogó időt..

Nem látom, de érzem bennem él,

elrontottam mindent de a hit remél,

én majd biztos másképp teszek..

..hogy az életben boldog leszek..

Hátranéznék, de nincs már idő,

Kérdezzétek , Ki lehet ő?

Ki lehet, és miért ily szomorú..

Miért lepte el életét a bú.

Szellem vajon, vagy halandó ember,

aki mások szemébe nézni nem mer?

Gondolkodom, vajon Ki lehet ő?

Csupán a lelkiismeretem s a zokogó idő..

sikít, nekem hogy ez így nem lehet jó..

A harag sosem jó tanácsadó.

Elrontom életem,ahogy elöttem már sokan megtették..

Kik a lelkiismeretüket semmibe vették.."

/s.o.n.i. /

Tegnap volt a fiam születésnapja. Már 16 éves. Istenem, de öreg vagyok. Sajnos, nem olyan szülinapja volt, mint amit egy gyerek, vagyis inkább egy kamasz álmodik magának. Sem torta, sem ajándék. Helyette szeretet, és egy egész napi strandolás, ahol, mivel kevesen voltak, gyakorlatilag szinte övéké volt a terület...Wáó, egy szülinapra kibérelt egész strandterület!!! :-) Jah, hát így is felfoghatjuk.

Persze, én nem tudtam velük lenni. Dolgoztam. Ki gondolta volna, 16 évvel ezelőtt, hogy ennyi év elteltével majd ez lesz. Tulajdonképpen nem kéne ezen agyalni. Nem kéne lelkizni rajta. Úgy kéne felfognom, hogy ez csak egy születésnap a sok közül, ami így alakult. mit aggódok, hiszen volt már sokkal szebb, gazdagabb, örömtelibb. Óh, és még hány lesz! Hát igen. De én már csak ilyen vagyok. Agyalós. Lelkizős. Rágódok minden szarságon.

Nem igaz, hogy a pénz nem boldogít. Ha lenne pénzem, akkor reggel feldíszített, virágokkal teli lakásban ébredt volna a gyermekem. Ajándékok vártak volna rá. Bár ő nem nagy ígényű, azért vágyai vannak. Ha lenne pénzem, teljesíteném. A napot nem azzal tölteném, hogy más emberek által vásárolt termékeket huzogatnék a szkennelő előtt, hanem vele lennék. Elvinném ebédelni, sétálnánk, lógatnánk a lábunkat egy folyóparton, vagy oda mennénk, ahová kedvünk tartja. Háromemeletes tortán fújná el tizenhat darab gyertyáját, és nevetnék, nevetnénk...Ünnepelnénk. Mert egy születésnap arra való. Száguldoznánk az országúton, bömböltetnénk a zenét, és nem törődnénk azzal, ki mit mond.

Akinek pénze van, bármit megtehet.

Bármit.

Övé a világ.

Ha pénzed van, olyan körülményeket teremthetsz magadnak, amitől boldog leszel. Megkönnyíted az életedet. Szabad vagy, mint a madár, és nem függsz senkitől az égvilágon.

A pénz igenis boldogít. Aki azt állítja, hogy nem, hazudik. Önmagának is.

Nem szomorkodok már ezen, csak leírtam. Felfoghatjuk nyavajgásnak is. Egy újjabb rinyálásnak.

Most inkább dühös vagyok. Gyűlölöm a világot. És gyűlölöm azt, hogy így kell élnünk.

Nincs menekvés.